tudomány

AZ ENERGIA

„A biztos jövőnk záloga:

AZ ENERGIA”,

 

melyből egyre többre lesz szükségünk, de amit csak az ATOMERŐMŰVEK tudnak folyamatosan nagy teljesítménnyel és környezetkímélő módon, kimeríthetetlen fűtőanyagforrás mellett termelni.

 

A világ villamos energia igénye a 2011-es évi, mintegy 20.000 milliárd kWó-ról (20 milliárd MWó) – főleg a fejlődő országoknak köszönhetően – évenként mintegy 500 milliárd       Kwó-val, azaz 2,5%-kal fog növekedni. Ennek az óriási energianövekménynek az előállítása az ENSZ környezetvédelmi előírásainak megfelelően csökkenő üvegházhatású gázkibocsátás mellett kellene történnie. Az elmúlt 2 évtized tapasztalatai viszont azt mutatják, hogy csökkenés helyett mintegy 10%-kal nőtt a klímapusztító CO2-gáz fajlagos kibocsátása. Ez szomorú jövőképet vetít elénk, ami nagyon gyors és felelős, mindent átfogó radikális beavatkozást igényel, különben a Föld klímája összeomolhat. (Lásd az utóbbi idők időjárási: légköri és árvizes kegyetlen katasztrófáit, az előre nem jelezhető kiszámíthatatlan, rekord-csapadékokat, gyilkos hőhullámokat, aszályokat és egyéb természeti csapásokat.)

A károsanyag-kibocsátás csökkenése érdekében a világ villamos energiájának mintegy a felét előállító széntüzelésű erőműveket átmeneti megoldásként át kellene állítani földgáz üzeműre, mellyel jelentősen (kb. 50%-kal) csökkenne a CO2-kibocsátásuk. Igaz, hogy ez az átállás igen gyorsan kimeríthetné bolygónk földgáz-készletét, és az is igaz, hogy ez a módszer a szénbányászatban és a szénerőmű-üzemeltetésben sok munkahely elvesztésével járna az USÁ-ban, Indiában, Kínában, stb., de ezzel csökkenthetnénk vagy legalábbis elodázhatnánk a nagyobb klímakataszt­rófák esélyét.

A szénerőművek megtarthatóak lehetnének, ha az általuk kibocsátott CO2-gázt valamilyen fizikai és biokémiai módszerrel leköthetnénk, és elválasztanánk benne a szénatomot az oxigén molekuláktól, hasonlóan ahhoz a folyamathoz, ahogy a növények zöld levelében lezajlik a CO2-t elnyelő és oxigént leválasztó fotoszintézis a napfény hatására.

Vannak elképzelések és kísérletek a szén és a széndioxid befogására úgy, hogy a CO2-t a légkör helyett földalatti tárolókba nyomnánk. Sajnos, a ma még csak kísérleti stádiumban lévő CO2-befogást kutató eljárások igen költségesek, ezért a jövőjük kétséges.

A fentiekből következik, hogy más (alternatív) megoldásokat kell keresnünk. Ezek közül legkézenfekvőbbek az alábbi:

MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁSOK:

  1. a) A vízierőművek, melyek a világ villamos energia termelésének jelenleg közel 1/3-át nyújtják. Ezek telepítése jelentős környezeti átalakítást és igen nagy anyagi beruházást igényel, de magas duzzasztógátak építésével megbízhatóan és folyamatosan tudnak hosszú időre környezetkímélő módon villamos energiát termelni. (Sajnos kevés országnak adottak erre a földrajzi lehetőségei.) Említésre méltó az ősidők óta működő vízimalmok energiahasznosítása.
  2. b) Tengerparton a hullámerőműveknek és az árapályerőműveknek van jövőjük. Jó példa erre a már működő észak-franciaországi tengerparti árapályerőmű.
  3. c) Széljárta helyeken szélturbinák és szélkerekek esélyesek, de említésre méltó az ősidők óta működő szélmalmok energiahasznosítása. A szélturbinák mára már elterjedt, bár eléggé drága, de jól bevált zöldenergia-termelő eszközök.

A szélkerekek több fajtáját ismerjük, ezek közül a függőleges tengelyű (AEROKARUSSZEL) szélkereket már ezer éve a perzsa szélmalmoknál is alkalmazták. Ezt az ötletet fejlesztette tovább az 1920-as években DARRIEUS francia feltaláló, aki előbb keresztirányú szárnyakkal, később két db, öblösre hajlítható szalaggal működtetett villamos áramfejlesztőket.

Az 1930-as évek végén apósom: MAGÓCSY LAJOS és az apám id. PETRIK       SÁNDOR megtervezték a hatvitorlájú függőleges tengelyű (AEROKARUSSZEL) szélkereket. Az akkor megépített 2 db mintapéldány közvetlenül vízszivattyúkat hajtott sikeresen. Sajnos, 1943-ban a hatóságok lebonttatták arra hivatkozva, hogy az akkoriban fölöttünk cirkáló ellenséges repülőgépek ezeket katonai létesítménynek tekinthetik és lebombázhatják. A háború és az utána következő nehéz évek elfeledtették ezt az igen ötletes, viharálló és viszonylag olcsón megépíthető szerkezetet, mely a szelephatás elvén működött úgy, hogy vitorlái a forgástengely egyik oldalán átengedték a szelet, a másik oldalon pedig a szélnyomást felfogták.

Az is előnye volt, hogy bármelyik irányból fújt a szél, azt azonnal hasznosította szélirányváltó kormánylapát nélkül.

Egyik alkalmazási területe vízszivattyú hajtása, a másik fontos szerepe az lenne, hogy légkompresszor hajtásával sűrített levegőt termel, mely a napjainkban gyorsan terjedő léghajtású autók üzemanyaga lehetne, a legolcsóbban és légszennyezés nélkül.

A közutak szélén működő szélkerék légkompresszora a töltőállomás nagyméretű földalatti tartályaiban termelné az ott tárolt 300 bar nyomású levegőt. Ez az energiaforrás azért is hasznos, mert az egyszerű AEROKARUSSZEL akár fordulatszámszabályozó nélkül is olcsón működteti a légsűrítőt.

A sűrített levegőnek, mint energiahordozónak előnyei:

–   abszolút környezetbarát,

–   nagy nyomáson biztonsági szelepes földalatti tartályokban egyszerűen és korlátlan ideig tárolható,

–   a legolcsóbb és forrása kimeríthetetlen, költsége könnyű személyautónál 100 km-en: 1 euró (300,-Ft),

–   bárhol termelhető, fagyveszélyes időben is ipari, mezőgazdasági, háztartási környezetben, vagy közutak mentén gépjárművek ellátására hagyományos, egyszerű (aerokarusszel) által,

–   a tárolóból nyert sűrített levegővel hajtott generátor szabványos villamos energiája bármikor hasznosítható: téli fűtésre, nyári klímahűtésre, háztartási és ipari célokra úgy is, hogy a fölösleges villamos energiát az áramszolgáltató visszavásárolhatja a hálózatba.

  1. d) Napsütéses helyeken a napelemek, a napkollektorok, a tükrös naperőművek és egyéb naphőhasznosítók a javasoltak. A napelemek vagy fotoelektromos elemek bonyolult fényérzékeny felületén egyenáramú villamos energia termelődik. Ezek főleg az elektronikai fogyasztók fontos energiaforrásai.

Hátrányuk a viszonylag magas költség, a kis teljesítmény (~ 100 W/m2 felület), a kis hatásfok (~ 18%) és az, hogy a napelem nem tud folyamatosan energiát termelni, ezért napfénymentes időre az energiatárolásra akkumulátor-telepet kell alkalmazni. Az is hátrány, hogy a napelemek fényérzékeny rétege ritkafémigényes, ami már egyre kisebb mennyiségben bányászható a Földön. Előnyük, hogy inverter alkalmazásával a napelem egyenárama átalakítható váltakozó árammá, és ha a frekvenciáját is 50 Hz-re szinkronizálják, akkor a fölösleges nappali energia az áramszolgáltató engedélyével visszatáplálható a hálózatba.

Gyakorlatban kb. 10-12 m2 napelem-felület biztosítani tudja egy átlagos háztartás energiaigényét, de csak akkor, ha tárolókapacitással és az áramszolgáltató együttműködésével az energia hiány és a többlet kiegyenlíthető.

  1. e) A napkollektorok egyszerűbbek és olcsóbbak. Pl. háztetőre szerelhető több méter hosszú és kb. 80 cm széles Alu-panelek furataiban keringetett víz elnyeli a napsugárzás melegét és azt tárolva majd téli fűtésre, de egyéb hőigények kielégítésére is lehet hasznosí­tani. Ezek a panelek tetőfedésre is alkalmasak lehetnek.

Sajnálatos és nagy hiba, hogy az EMBERISÉG nem él azzal az olcsó és egyszerű lehetőséggel, amit a napkollektoros nyári hőbefogás nyújt. Még mindig az ősi tüzeléses melegfejlesztés bűvöletében élünk, pedig az égetés klímapusztító CO2-kibocsátással jár és egyszer majd minden tüzelőanyag elfogy. Az erdők fáinak eltüzelése háromszoros hiba, mert elégetésük klímapusztító, hiányuk viszont a növényi fotoszintézis megszűnése miatt a légkörbe kerülő oxigén mennyiségét csökkenti, azontúl pedig az erdők hiánya miatt azok csapadékvisszatartó képessége megszűnik, ami árvizeket fog okozni.

A kollektorokkal nyáron befogott naphő napfény nélküli, vagy téli fűtési idényre történő tárolása vastagon hőszigetelt falú földalatti vízmedencében megoldható lenne. A hőel­nyelő panelek felületének és a tárolómedence vízkészletének megfelelő megválasztásával a nyáron összegyűjtött hőenergia egy családi ház egész téli fűtési hőigényét szinte ingyen kielégítené. Működése egyszerű és olcsó, mert a kezdeti beruházás után keringető szivattyúkkal és termosztátokkal teljesen automatizálható, csupán a téli fagyveszély idejére kell vízteleníteni a napelnyelő paneleket.

Bűnös könnyelműség, hogy még mindig nem használjuk ki eléggé a hőszigetelés óriási előnyeit, mellyel télen a hőveszteség ellen, nyáron pedig a hőbeáramlás ellen maximálisan tudnánk védekezni, így télen fűtési, nyáron pedig klímahűtési költségek megtakarí­tásával. Már elfelejtettük, hogy valaha a téli hideget szalmával hőszigetelt falú jégvermekben tárolták, és azt a jeget nyáron hasznosították a hűtőgépek elődjeként szolgáló jégszekrényekben. Ezt a módszert a mai modern világban is alkalmazni lehetne a nyári klimatizáló energia kiváltására úgy, hogy a télen telepített szigetelt jégvermekben elhelyezett keringető csövekben áramló lehűlt víz vagy levegő végezné nyáron a klimatizá­lást.

A szélturbinák, szélkerekek és napelemek fontos szolgálatot láthatnak el, többek között az elektromos hajtású autók akkus-töltőállomásainak energiaellátásában, a sűrített levegővel működő járművek levegő-ellátásával az országutak mentén, vagy elektrolízises vízbontással hidrogént fejleszthetnek és ez sűrítve, vagy cseppfolyósítva tárolható hidrogénhajtású közúti gépjárművek, hajók és repülőgépek számára.

A tükrös naperőművek nagy, tükrökkel beépített területeket és nagy beruházást igényelnek. Ezek napsütéskor – a tükrök által egy fókuszpontba gyűjtött hővel – gőzkazánt fűthetnek, és gőzturbinával nagyteljesítményű villamos generátorokat működtethetnek, de fűthetnek vele kohászati olvasztókemencéket is.

A tükrös jellegű fókuszáló naperőművekkel forró égövi sivatagokban szinte korlátlan mennyiségű villamos energia nyerhető. Hátrányuk, hogy ezt a fogyasztókhoz nagyobb távolságra kell elvezetni és naplemente után – ha nincs tároló kapacitás – megszűnik az energiaszolgáltatás folytonossága.

A szél- és naperőművekre jellemző, hogy működésükben nincs garantálva a folytonosság, ezért mellettük a hagyományos szén-, olaj, vagy gáztüzelésű fosszilis tartalékrendszereket továbbra is készenléti szinten kell tartani és szükség szerint járatni.

  1. f) BIOMASSZA. Ezt gabonatermő helyen a szalma képviseli, melyet leginkább távfűtő hőerő­művekben égetnek el az erdőgazdaságok fahulladékával együtt. A szalma és az egyéb egynyári száraz növényi hulladék elégetése viszonylag környezetbarát, mert bár az elégetésénél CO2-t bocsát ki, de a következő évi azonos mennyiségű zöld termés a fotoszintézis elvén a légkörből megköti (vagy már a saját előző fejlődése során megkötötte) azt a CO2-mennyiséget.

BIOGÁZ. Ezt szerves, vagy kommunális hulladékból, vágóhídi belsőségekből, az élel­miszergyártás melléktermékeiből, csempészett alkoholból, állati trágyából és szennyvízből fejlesztik úgy, hogy a masszát oxigénszegény közegben hevítik baktériumok közreműködésével, ahol az három hét alatt metángázzá alakul át. Ez a gáz letisztítva a gépjárművek kiváló üzemanyaga. A biogáz előállításában 20 éve élenjár a svédországi LINKÖPING városa, ahol ráébredtek arra, hogy a szemetet nem szabad eltemetni, ezért értékes nyersanyagként hasznosítják egy tucat biogáztermelő állomáson. A város egykor aggasztó mértékben légszennyezett volt. Ma már több, mint 1000 biogázüzemű gépjárművel közlekednek, köztük az összes busz és a világ első biogáz hajtotta személyvonata is itt működik. Örvendetes, hogy a biogáz-gyártás végtermékeként a maradék massza kiváló trágyaként hasznosítható a mezőgazdaságban.

BIOETANOL (Dízel). Ezt élelmiszernövényekből és szerves hulladékból állítják elő erjesztéssel és lepárlással.

  1. g) HIDROGÉN. A legkörnyezetkímélőbb megújuló energiahordozó, mert kiváló hatásfokú elégetése során CO2 helyett víz A hidrogén fejlesztésének egyszerű és hagyományos laboratóriumi módja az elektrolízises vízbontás kisfeszültségű egyenárammal. Ez a módszer sajnos, eléggé energiaigényes. Ipari méretekben az előállítása leginkább földgáz és vízgőz reakciójával történik, de nyerhető hidrogén vízgőzből szénmo­noxid felhasználásával, vagy vízgáz-reakcióval is. Újabban termokémiai vízbontással ígéretes kísérletek folynak több ország laboratóriumaiban, ahol célul tűzték ki, hogy vízből és hőből elektromosság nélkül állítsanak elő hidrogént és oxigént a napenergia felhasználásával.

Tudjuk, hogy a hidrogén előállítása, cseppfolyósítása és biztonságos kezelése egyelőre még költséges, de a FÖLD klímakatasztrófájának elkerülése érdekében ezt az áldozatot meg kell hoznunk.

Járművek hajtásánál óriási előny, hogy egységnyi cseppfolyós tömege 3-szor annyi energiát tartalmaz (~ 32.000 Kcal/kg), mint a hagyományos folyékony fosszilis üzemanyagok.

Kutatások folynak hidrogéntermelő baktériumok létrehozására, melynek fényes jövőt jósolnak.

Felelősséggel kimondhatjuk, hogy ha a távolabbi jövő szárazföldi, vízi és légi gépjárműveinek üzemanyaga a hidrogén, a biogáz, az elektromos áram és a sűrített levegő, akkor a közeljövőjé a sűrített földgáz (amíg a földalatti készlet tart), utóbbival 60-70  %-kal csökkenne a CO2-kibocsá­tá­suk, a korábbi benzin- és dízelhajtáshoz képest.

Egy másik hasznos átmeneti megoldásként újabban kezd elterjedni a Dízelgáz-keverék­képzés rendszere (DFS), melyben a Dízel-olajhoz szénhidrogéngázt kevernek, és ezzel 20-30%-kal csökken a Dízel-motorok károsanyag-kibocsátása. Előnye még, hogy minden­féle Dízel-motorhoz alkalmazható könnyű beszereléssel, simább, takarékosabb és nagyobb teljesítményű motorműködéssel. A világ több országában már sikerrel alkalmazzák.

A hidrogén, a biogáz és a sűrített földgáz mellett gépjárművek városi közlekedésére, vagy más rövidebb útvonalon esélyes zöld megoldás lenne:

–   Az elektromos meghajtás, mely már régen kifejlesztett egyenáramú módszer, és ha az OLAJBIZNISZ hozzájárulna, akkor 2-3 személyes könnyű kiskocsiként elterjesztve fontos szerepet tölthetne be a megújítandó levegőjű városi forgalomban. Akkumulátorainak működéséhez szükséges a töltőállomási és feltöltött akkucsere-há­lózat, valamint az otthoni töltés lehetősége.

–   A sűrített levegős (pneumatikus) meghajtás légturbinás és dugattyús megoldással közutakon és a városi autóbuszforgalomban lenne életképes úgy, hogy minden megállóban egy földalatti kompresszorállomásból a busz tartálya pillanatok alatt feltöltődne sűrített levegővel. A közúti forgalomban már alkalmazott és AIR CAR néven futó pneumatikus gépkocsik ugyanígy feltölthetők lennének a közút menti töltőállomások tartályaiból, vagy saját kis kompresszorukkal otthoni árammal.

                   A módszer előnyei:

                        –   gyors utántöltés,

                        –   a kompresszor-állomás egyszerű, szinte zajtalan és olcsó,

                        –   a sűrített levegő, mint energiahordozó nem szennyez.

–   A lendkerekes meghajtás szintén a városi buszforgalmat segíthetné úgy, hogy a padlója alatt lévő nagytömegű (függőleges tengelyű) lendkerekek megállónkénti felpörgetésével (villannyal vagy sűrített levegővel) egy megállót biztonságosan és légszennyezés nélkül megtenne. A lendkerekek forgása borulás elleni stabilitást is nyújthatna. Minden klímakímélő autóbuszmeghajtáshoz szükséges az eredeti rob­banómotoros tartalékrendszer megtartása.

A földi klímarombolás terén a széntüzelésű erőművek mellett élenjárók a hagyományos fosszilis üzemanyaghajtású gépjárművek. Ezek kipufogó gázai, bármeny­nyire szűrik és finomítják, észrevétlenül, rafináltan mérgezik az egész élővilágot. A problémát növeli az is, hogy a számuk egyre szaporodik, ami forgalmi dugókat és parkolási nehézséget is okoz.

Bárhol megfigyelhető, hogy ezek a hagyományos személygépkocsik az esetek        80%-ában  csak egy főt szállítanak, ritkán kettő, vagy több személyt. Ezért lenne szükséges, hogy sürgősen kifejlesszenek és forgalomba hozzanak egy könnyű, olcsó, maximum 2-3 személyes három-, vagy négykerekű kisméretű városi személykocsit villany, sűrített levegős, vagy biogáz hajtással. Ez jelentősen csökkentené a városi levegő szennyezettségét és enyhítené a parkolási gondokat. Emellett több személy szállítására a városon kívüli forgalomban bárki megtarthatná a hagyományos (de lehetőleg gázüzemű) kocsiját.

  1. h) GEOTERMIKUS energia a Föld mélyebb rétegeiből feltörő, vagy felszivattyúzott föld­hő, melyet áttételesen a Föld izzó magmája melegít és sokoldalúan hasznosítható. Szerintem ez nem igazán értelmezhető megújulónak, mert a Föld magmájának hőjét fogyasztja.

Valódi megújuló a földfelszín vizeiből, a talajvízből, vagy a Föld felső talajrétegéből hőszivattyúval nyerhető melegenergia, mely a nyári napsugárzás hatására keletkező és tárolódó NAPHŐ.

  1. i) A hőszivattyúzás a hűtőgép elvén működik úgy, hogy egy közeli tenger, tó, folyó vizét, talajvizes kút vizét, vagy a talajba 1-2 méter mélyen fektetett csőrendszer vizét (mely átveszi a környező talaj, vagy talajvíz hőmérsékletét), egy hőcserélőbe szivattyúzzák, ott lehűtik, ezáltal a hűtés mértékével arányos mennyiségű hasznos hőt nyernek, majd a lehűtött vizet folyamatosan visszajuttatják eredeti helyére. A hőszivattyúval nyert energia felhasználható fűtésre és melegvíz előállítására.

A talajban, vagy vizekben tárolódott hő hasznosításán kívül nagy lehetőség van a külszíni levegő hőjének hasznosítására is. Ehhez olyan klímaberendezés kell, amelyik nyáron úgy hűt, hogy a beltéri levegőből von el hőt és azt a kültérbe juttatja, télen pedig úgy fűt, hogy a rendszert megfordítva a külszíni levegőből von el hőt és azzal fűti a belteret. Ez a módszer azért gazdaságos és környezetkímélő, mert a hő fejlesztéséhez nem használ fel sem tüzelőanyagot, sem villamosenergiát. A rendszert -5 °C  külső hőmérséklet fölött gazdaságos használni főleg a mediterrán és mérsékelt égöveken. Ennél hidegebb napokon más környezetkímélő fűtést kell alkalmazni.

Nagy kár, hogy a vízben és a talajban felhalmozódott óriási mennyiségű naphőt még    mindig veszni hagyjuk, pedig már jelenleg is versenyképes lenne az egyre fogyó és ezért majd dráguló fosszilis energiával. Nagy előnye a többi megújuló energiához viszonyítva, hogy egész évben képes közvetlen módon hasznosítani a Nap nyáron eltárolt hőenergiáját. A hőszivattyú működtetéséhez használt 1 egységnyi villamos energiával 3-5 egységnyi hőenergiát állíthatunk elő.

Mivel a megújuló energiaforrások dinamikus fejlődésük ellenére is a környezetpusztító fosszilis anyagok kiváltása esetén a következő évtizedekben a felét sem tudnák biztosítani az összes villamos energia igénynek, ezért a károsanyag-kibocsátás radikális csökkentésének jegyében a széntüzelésű erőművek mielőbbi kiváltására és a növekvő villamos energia igény megbízható kielégítésére az:

ATOMENERGIÁT ajánlom választani. Főleg azokban a régiókban, ahol vízi­erőmű sem telepíthető.

James LOVELOCK neves természettudós is az egyetlen zöldmegoldásként az atomenergiát javasolja. Ő fogalmazta meg a híres GAIA-elméletet, mely szerint a Föld élő szervezetként viselkedve, mintegy önszabályozó rendszer, eddig megvédte önmagát minden károsító hatástól, de a jelenlegi mértékű CO2-kibocsá­tá­st már nem tudná sokáig kivédeni. Ennek a mértéktelen CO2-kibocsá­tá­snak legfőbb okozói a széntüzelésű erőművek, melyeknek üzemeltetői a Föld legnagyobb országai, és a világ villamos energiájának mintegy felét ezek termelik. Elis­merem, hogy a széntüzelés jelenleg még jó biznisz, mely sok embernek ad munkát és megélhetést. Megszüntetése komoly politikai, szociális és gazdasági problémát okozna az érdekelt országokban. De vegyük figyelembe, hogy ezek az erőművek – még ha kiváló hatásfokkal égetik is el a szenet modern kazánjaikban – CO2-kibocsá­tá­sukkal olyan pusztítást végeznek a természeti klímában, ami elkerülhetetlen katasztrófába sodorja a Föld lakóit, így a szénbiznisz haszonélvezőit is. És ezért kik lesznek a felelősök? Ez olyan helyzet, mint amikor a jéghegynek vezetett süllyedő óriáshajón egyelőre senki sem pánikol, mert nem tudják, hogy milyen nagy a baj, és hogy nincs elég mentőcsónak. A kapitány pedig, arcán együtt­érző mosollyal a következőket mondja: Nyugi, polgártársak! Higgyék el, a jéghegy volt a hibás, mi mindig szabályosan navigáltunk, és különben is nekem a legnagyobb a károm, mert nem volt biztosítva a hajóm! És ez lenne a válasz egy katasztrófa előtt?

Kedvező előjel az, hogy Ausztria már elkezdte, az Egyesült Királyság pedig 2025-ig leállítja a széntüzelésű erőműveit.

Nukleáris erőművekből jelenleg több száz működik a világon, és jelentős hányadát szolgáltatja a villamos energia termelésnek. Sajnos, az atomerőművekkel szembeni túllihegett előítélet miatt hajlamosak vagyunk felnagyítani a sugárveszélyt, mely elsősorban a kiégett fűtőelemek tárolásával kapcsolatos. Ez a probléma sokkalta kisebb jelentőségű, mint amit az atomenergia előnyei biztosítanak. A csernobili és a fukusimai atomkatasztrófák okát valószínű, hogy a emberi mulasztásban, másrészt Japánban a nem megfelelő helyre való telepítésben kereshetjük. Ha a japán erőművet földrengésbiztosan és nem a tenger közelébe építik, akkor valószínű, hogy a katasztrófa elkerülhető lett volna. Ha földrajzilag és statikailag stabil a telepítés, a szakszerű üzemeltetés és őrzés tekintetében betartják a nemzetközi biztonsági szabályokat, és a kiégett fűtőelemeket megbízható módon tárolják, akkor az atomenergia:

  1. a) Bár nagy kezdeti beruházást igényel, de hosszútávon a legolcsóbb.
  2. b) folyamatosan nagy teljesítményt nyújt megbízható egyenletességgel. (Pl. egy mai átlagos teljesítményű atomreaktor helyettesítéséhez két-háromszáz szélturbinára és állandó szélre lenne szükség. És ez sem kis beruházás!)
  3. c) A legtisztább, legkörnyezetbarátibb!
  4. d) A legártalmatlanabb!
  5. e) Nyersanyagforrása szinte kimeríthetetlen, szemben a fosszilis anyagokkal (szén, kőolaj, földgáz), melyeket már a ma élő generációk elfogyaszthatnak a jelenlegi eszeveszett rohamú fogyasztói hajszában.

A széntüzelésű villamos erőművek ideje lejárt, és a fenti indokok miatt legesélyesebb hosszú távon nagyteljesítményű biztos energiaforrásként az atomenergia, különösképpen, ha a jövő még előnyösebb, jelenleg kísérleti stádiumban lévő, fúziós és úgynevezett gyorsreaktorait is figyelembe vesszük, melyekben a korábban elhasznált fűtőelemek 95%-a újrahasznosítható lenne.

A fúziós reaktoroknak elenyésző a radioaktív sugárzása. Reménnyel kecsegtet az az új tudományos információ, hogy a jelenlegi uránreaktorokat a fúziós megoldásig átmenetileg át lehetne alakítani tórium-alapú működésre. A tórium nevű radioaktív fémből a Földön ötször annyi bányászható, mint az uránból és energiatartalma sokszorosa az uránénak.

A jelenlegi uránreaktorok a „maghasadás” elvén működnek, ahol nagy tömegszámú kémiai elemekből kisebbek keletkeznek, miközben nagy mennyiségű energia szabadul fel sugárzó melléktermékekkel együtt, amelyeket biztonságosan kell tárolni.

A fúziós reaktorban vízből nyert kis tömegszámú hidrogénizotópokat egyesítenek hatalmas hőmérsékleten és/vagy nyomáson. Az egyesülés, azaz fúzió eredményeként óriási mennyiségű energia szabadul fel káros mellékhatások nélkül. A magfúziós energiatermelés ötletét a Nap működése adta. Ennek földi alkalmazásán több évtizede dolgoznak, többek között a franciaországi CADARACHE-ban több ország összefogásával, ahol az építkezés 2005 óta zajlik és 2021-re ígérik a befejezést. A vállalkozás óriási, főleg plazmafizikai kihívásokat jelent az építők számára, de a feladata annak bizonyítása, hogy a fúziós reaktor lesz a jövő villamos energia termelő bázisa.

Ez a rendszer minden energiaigényt ki tudna elégíteni folyamatosan és biztonságosan. A csúcsfogyasztáson kívül termelt fölösleges energiát pedig úgy lehetne hasznosítani, hogy általa elektrolízises vízbontással vagy egyéb módon környezetkímélő hidrogént fejlesztünk és cseppfolyósítunk a közúti, vízi és légi járművek számára.

Ha figyelembe vesszük azt a jövőképet, hogy a Föld fokozatos fölmelegedése folytán mindig több nyári klímahűtő villamos energiára lesz szükség a téli környezetkímélő villamos fűtése­ken kívül, és ha arra gondolunk, hogy hamarosan eljön az idő, amikor a fejlődő országok többmilliárdos népessége is komfortos, gépesített otthont akar az utakon villamos közlekedéssel, parádés közvilágítással, akkor ez gigantikus mennyiségű villamos energiát igényel, és ezt csak a nagyteljesítményű atomerőművek tudják majd folyamatosan termelni (napsütésmentes és szélmentes időben is a széntüzelésű villamos erőművek kizárásával).

A múlt, a jelen és a jövő atomreaktorai között generációs különbségek vannak, ami azt jelenti, hogy úgy biztonság, mint gazdaságosság tekintetében olyan ígéretes kísérletek folynak, melyek eredményeként a jövő fúziós reaktorai garantált biztonságot és egységnyi tömegű üzemanyagból sokszorosan több energiát tudnak majd nyújtani. Üzemanyaga, a víz pedig kimeríthetetlen.

Ha elegendő mennyiségű villamos energiával rendelkezünk, akkor a városi távfűtési szolgál­tatást (ami drága, komplikált és környezetszennyező rendszer) fölválthatná a lakásonként működő egyszerű és automatizálható elektromos fűtés, mely 10-15-20 cm vastagon hőszigetelt homlokzati falú épületekben ideális és gazdaságos.

Az eddig elmondottakból levonható következtetés:

–   helyben működő villamos energiafogyasztók alapellátását az ATOMERŐMŰVEK,

–   mozgó közúti, mezőgazdasági, vízi és légi gépjárművek energiaellátását a HIDROGÉN és a BIOGÁZ tudná a jövőben környezetkímélő módon biztosítani. (Átmenetileg a benzinüzeműeket a sűrített földgáz, a dízelüzeműeket a dízelgáz hajthatná.)

Mivel a biztos jövőnk kulcsa az energia, és ezt folyamatosan és tisztán az egyetlen zöld megoldás: az ATOMENERGIA tudja távlatilag is szolgáltatni, ezért – szerintem – biztos jövőjét kockáztatja az a nép, amelyik a „zöldek” politikai nyomására bezáratja atomerőműveit. Igaz, hogy jelenleg még felelőtlenül a fosszilis energiaforrások – köztük a palagáz – mámorában élünk, mert ezek még „megnyugtatóan” és egyelőre olcsón áramlanak. De meddig? (Ez a nyugalom önbecsapás.) Ezeknek a jövője bizonytalan és véges. A megújuló energia pedig kevés lesz az igények kielégítésére.

Kívánatos lenne, hogy országos vagy nagyobb horderejű energetikai ügyekben csak energetikai és biztonságtechnikai szakbizottságok tárgyaljanak, és határozzanak. Ilyen ügyekben nem szabad népszavazással dönteni, sem a „ZÖLDEK” gyakran politikailag manipulált véleményét elfogadni. Nagyobb vízerőmű, vagy atomerőmű több emberöltő részére készül a jövőt ellátandó és ebben ne döntsenek meggondolatlanul amatőrök és politikai karrieristák. A „ZÖLDEK” feladata inkább az lenne, hogy a hagyományos klímaölő füstokádó szénerőművek kiváltásáért és az alattomosan gyilkos és klímapusztító kipufogójú gépjárműveknek legalább a gázüzeműre való átalakításáért küzdjenek, de az eddiginél hatékonyabban, ha meg akarják menteni a súlyosan beteg Földünk természeti klímáját és benne az EMBERISÉG-et.

A jövőnk attól függ, hogy milyen gyorsan tudjuk lecserélni a klímagyilkos széntüzelésű villamos erő­műveket, melyek jelenleg a világ villamos energiájának még mintegy a felét termelik. Érthető, hogy ennek a hagyományos és sok embert foglalkoztató üzemágnak a leépítése  sok gondot okozhat, de ha tovább halogatjuk ezt a kérdést, ezzel saját jövőnket kockáztatjuk. Kézenfekvő, hogy ezt az óriási teljesítményt csak nukleáris energiával tudnánk kiváltani, ami komoly pénz- és időigényes beruházás. Ezért átmenetileg a nukleáris bázis elkészültéig az összes szénerőművet azonnal át kellene állítani földgáz és dízelgáz üzeműre, amitől jelentősen – kb. a felére – csökkenne a károsanyag kibocsátásuk. Ezzel egyidejűleg a közúti, vízi és légi gépjárműveket a jövőbeli hidrogén- és biogázhajtás megvalósulásáig átmenetileg sűrített földgáz­üzeműre és dízel-motoroknál a jelenleg már több országban sikeres dízelgáz üzeműre kell átállítani.

A jelenlegi igencsak szorító klíma-energia dilemmában nagy segítség lenne, ha az EMBERISÉG a környezettudatosság mellett mielőbb megtanulná és gyakorolná az ENERGIATAKARÉKOS­SÁGOT is. A kettő szorosan összefügg, de csak akkor lesz hatékony, ha felvilágosí­tással, meggyőzéssel, érdekeltté tevéssel és szívós sokoldalú nevelőmunkával rászoktatjuk erre a társadalmat (iskolában, az írott és elektronikus médiában, stb.) A felvilágosítás, nevelés sokféle módon és fórumon történhet, de fontos, hogy érdekes példákkal, statisztikai adatokkal szemléltessünk és tudatosítsunk. Az érdekeltté tevés főleg akkor érvényesülhet, ha az állam anyagilag is segíti az épületek homlokzati hőszigetelését és az egyéb energiatakarékos megoldásokat. Pl. 10-15-20 cm vastag hőszigeteléssel 40-60%-os energiatakarékosság érhető el a téli fűtési és a nyári klímahűtési időszakban.

Életünk minden pillanata valamilyen energiafajta igénybevételéhez, fogyasztásához kapcsolódik. Ilyenek a villamos energia, a hideg- és melegvíz, a földgáz és a kőolajszármazékok, valamint a szén, fa és egyéb növényi hulladékok. Földünk villamos energia készletének többségét jelenleg még klímapusztító CO2-gáz kibocsátásával fejlesztjük, de ésszerű takarékossággal minden percben közvetlenül mi is hozzájárulhatunk a környezetpusztítás mérsékléséhez.

DE HOGYAN?

  1. a) Világításnál:

–   Korszerű takarékos világítóeszközöket használjunk.

–   Csak ott világítsunk, ahol éppen tartózkodunk.

–   Csak akkora fényerőt alkalmazzunk, amekkora szükséges.

–   Mennyezetlámpa helyett kisebb teljesítményű asztali lámpát használjunk, ha asztalnál ülünk (LED-fényforrással),

–   Éléskamrában, tározóban, vagy más helyeken, ahol csak rövid ideig tartózkodunk és többnyire elfelejtjük magunk után lekapcsolni a villanyt, ajánlatos ajtóérintkezős kapcsolót fölszerelni, amely nyitásra bekapcsol, csukásra kikapcsol.

–   Udvari világításnál hasznos lehet a mozgásérzékelős ki-bekapcsoló, míg kültéri éjszakai világításhoz az automata alkonykapcsoló a megfelelő.

–   A FÖLD ÓRÁJA elnevezésű nemzetközi akció keretében felhívják a Föld lakóinak figyelmét a káros túlfogyasztásra és kérik, hogy minden év márciusának utolsó szombatján egy órára kapcsolják le a világítást, valamint az elektronikai eszközöket és gyertyafénynél áldozzanak a környezetvédelem oltárán.

  1. b) Fűtésnél:

–   A szellőztetésen kívül ne hagyjunk elszökni túl sok hőenergiát a rosszul záródó nyílászárókon, vagy a szigeteletlen házfalon keresztül. Ha engedi a pénztárcánk, cseréljük le a rozoga nyílászárókat újakra, de ügyelve arra, hogy a minimális légmozgás biztosítva legyen, mert különben megfulladunk. Átmeneti megoldásként tömíthetjük a nyílászárók réseit habszivacs-szigetelős ragasztószalaggal. A homlokzati (külső) házfalakat megéri hőszigetelni 10-15-20 cm vastagon. Vannak erre ma már tökéletes páraáteresztő (lélegző) szigetelő anyagok, melyekkel a fűtés költségeit 40-60%-kal is csökkenthetjük, és a nyári klímaköltségek ugyanúgy csökkennek.

Lakásunk energiaállapotáról érdemes szakemberekkel energiatanúsítványt készíttetni, mely Magyarországon 2009. január 01-től már minden újépítésű ingatlanra kötelező. Ez a vizsgálat kideríti a falak, a nyílászárók és a fűtési rendszer állapotát. Műszerekkel felméri azt, hogy hol szökik el a meleg és javaslatot tesz a takarékosabb energiagazdálkodásra.

–   Ne fűtsünk a szükségesnél magasabb hőfokon. Az állandó hőmérsékletet takarékosan biztosítja a fali termosztát, vagy a radiátor hőfokszabályzós zárószelepe. Hálószobában az egészséges alváshoz elegendő a maximum 18-19 °C.

–   Ahol van éjszakai olcsóbb áram (és megéri), ott megoldható a takarékosabb nappali fűtés, ha az éjjeli árammal egy spéci hőtároló tartályban vizet melegítünk, és ezt keringetjük nappal a radiátorban.

–   Ha saját kazánnal fűtünk, igyekezzünk a legjobb hatásfokkal tüzelni úgy, hogy minél kevesebb hasznos hő távozzon a kéményen keresztül. Ezt az igényt a modern gáz­kazánok már kielégítik. Egyéb vegyes tüzelésű kazánokra pedig automata huzatszabályzót kell szerelni.

  1. c) Vízellátás

Az ivóvizet nemcsak isszuk és főzünk vele, de

–   locsolásra

–   fürdésre

–   mosásra, takarításra

–   mosogatásra

–   WC-öblítésre

–   gépkocsi mosásra, stb. is használjuk.

A fejlett országokban egy ember naponta táplálkozásra átlagosan 3 liter folyadékot fo­gyaszt. Egyéb célra pedig több, mint 100 liter vizet használ.

Az egyre fogyó édesvízkészletet nagyteljesítményű elektromos szivattyúk juttatják el hozzánk, ezért fontosak az alábbiak:

–   Csak annyi vizet folyassunk ki a csapokból, és olyan intenzitással, amennyi feltétlenül szükséges. Ne felejtsük el használat után elzárni a vízcsapot.

–   Hibás, nem záródó csapokat, hibás WC-öblítőket azonnal ki kell javítani.

–   Kádfürdő helyett a zuhanyozás a takarékosabb és higiénikusabb, főleg, ha a szappanozás idejére elzárjuk a csapot.

–   Lehet használni víztakarékos csapokat és létezik víztakarékos WC-tartály is.

–   Fogmosáskor használjunk poharat.

–   Fentiek betartásával a szennyvízelvezetés költsége is kisebb lesz.

–   WC-öblítésre édesvizet használni igen nagy pazarlás. Az lenne az ésszerű, ha megoldható lenne a fürdővíznek és a mosógép vizének megfelelő tárolása és WC-öblítésre való felhasználása.

–   Az édesvízforrások csökkenése vagy kiapadása után valószínűleg az lesz a megoldás, hogy a vízhálózatba tiszta, de nem ivóvíz minőségű ipari vizet (tengervizet, folyóvizet) juttatnak. Kommunális célra ezt helyben, vagy körzetenként megfelelően tisztítják, szűrik. Étkezésre palackozott vizet biztosítanak.

–   Kertes házaknál, vidéken, a mezőgazdaságban fontos lenne a csapadékvíz összegyűjtése és öntözésre, valamint kommunális célokra való fölhasználása.

  1. d) A földgázzal való takarékoskodás színtere egyelőre főként a fűtés, és erre a fenti b) pontban már tettem javaslatokat. A gépjármű-meghajtásra mindinkább szükséges sűrített földgázzal, biogázzal, valamint a kőolaj származékokkal: a benzinnel, dízelolajjal, kerozinnal az alábbi módokon lehetne takarékoskodni:

–   Ne akarjunk mindenhová és mindenáron üzemanyagfaló személygépkocsival járni, és főleg egyedül, a jármű teljes kapacitását kihasználatlanul és az úthálózatot fölöslegesen túlterhelve utazni. Kisebb távolságra kerékpározni is lehet és ez hasznos test­mozgás, főleg a túlsúlyos emberek számára. Nagyobb távolságra az olcsóbb és környezetkímélőbb sűrített földgázt lehetne használni. (dízelhajtásra dízelgázt)

–   Jobban meg kell szervezni a teherszállító járművek forgalmát úgy, hogy ne legyen túl sok az állási idő, üresjárat és a legrövidebb útvonalat kell választani a műholdas GPS – Globális Helymeghatározó Navigációs Rendszer – segítségével, valamint a jármű kapacitását maximálisan kihasználva.

  1. e) Az időtényezővel, mely szorosan kapcsolódik a takarékossághoz a közlekedésben, áruszállításban, vagy a termelőmunkában, amikor egy összetett feladatot pontos technológiai terv szerint teljesítünk, vagy a városi csúcsforgalomban, ha a tömegközlekedési eszközt (főleg metrót) választunk. Sok utazással eltöltött időt és energiát spórol meg, aki mobil életformát választ úgy, hogy mindig az aktuális munkahelye közelébe költözik.

Ugyancsak sok időt és humán-energiát spórolhatnánk meg, ha diákjaink agyát nem terhelnénk (és untatnánk) a sok fölösleges lexikális tananyaggal, amikor a mai fejlett informatikai adattárolás ezt hatványozottan elvégzi helyettünk.

Szerintem ugyanez a lexikális túlterhelés vonatkozik a túllihegett és erőltetett idegen­nyelvek tanulására is. A közép- és felsőfokon tanuló diákoktól rengeteg energiát, időt és kedvet rabol el a kötelező nyelvvizsgákra való készülés. Pedig tudjuk, hogy iskolában és a gyorstalpaló tanfolyamokon nem lehet megtanulni egy idegen nyelvet. Akinek hivatásszerűen szüksége lesz rá, az külföldön elsajátíthatja és levizsgázhat belőle, a többségnek pedig elegendő lenne a tanulás és a vizsgák helyett egy miniatűr beszélő tolmácsgép használata (ha igényli), amely már létezik. Ez egy beszéd-beszéd fordító készülék, a neve SIGMO, mely a telefonunkhoz párosítva online tolmácsként már jelenleg is sikeres. A jövőbeli fejlesztése pedig még biztatóbb, ami a társalgási igényeket maximálisan ki fogja elégíteni.

A gyarmatosítók egykori uralmát és az elnyomott népek szenvedéseit idézi ez a jelenlegi erőltetett angol nyelvi globalizáció, mely jelenleg már az egész világon veszélyezteti a helyi anyanyelvek tisztaságát azzal, hogy már a köznapi beszédben, de főleg utcai, bolti és cégfeliratokban az angol szavak kezdenek uralkodni. A slágerdalok szövegei szinte kivétel nélkül angolok.

Fontos a központi közös nyelven történő kommunikálás (ez lehet angol, francia, német, kínai, orosz, stb.), de ez a jövőben egy technikai eszközzel megoldható lesz, és nem terheljük a nyelvtanulással az egész ifjúság kreatív agyát.

Az idegennyelvek tanulását fakultatívvá, önkéntessé kellene tenni. Ezzel a megoldással az ifjúság rengeteg humán-energiát és időt tudna megtakarítani, és azt sokkal kreatívabb módon hasznosíthatná egyrészt gyakoribb sportolással a saját fizikai és mentális képességeinek megőrzésére, másrészt hasznos ötletek kigondolására a békés emberi civilizáció és a földi klímavédelem érdekében.

  1. f) Az élelmiszerek előállítása is energiát igényel (mezőgazdaságban, feldolgozó iparban, kereskedelemben) és itt is fontos a takarékosság. Az élelemmel való pazarlás főleg a városlakókra jellemző, akik rengeteg maradék ételt dobnak ki a kukába (a hajléktalanok örömére). Ugyanezt az ételt higiénikusabb módon is eljuttathatnánk az éhezőknek.

Az energiagazdálkodásnak a pazarláson kívül van egy másik nagy ellensége is: az időnként jelentkező energiaválság.

Az energiaválság ellen nem könnyű védekezni, de némi biztonságot nyújthat a széleskörű tájékozottság megléte megbízható információkkal, vagy a többirányú független forrásból szerzett energia, kihasználva a konkurrencia kínálatának előnyeit, de fontos tényező a nagykapacitású tárolókkal történő tartalékenergia biztosítása is.

Közismert dolog, hogy energiaválságot mesterségesen is lehet gerjeszteni, többek között úgy is, hogy felelőtlen politikusok, és üzletemberek taktikából, anyagi nyereségvágyból, vagy kampánycélból különféle rémhíreket röppentenek föl, pl. valamely fosszilis nyersanyagforrás közeli kimerüléséről, vagy szállításbeli akadályáról. Ezekre a rémhírekre az energiapiac, a tőzsde, a bankvilág azonnal reagál és ez könnyen pénzügyi-gazdasági anarchiához vezethet. Az igazi és megválaszolatlan kérdés az, hogy mekkora válság fog jelentkezni akkor, ha a fosszilis energiaforrások egyszer valóban és váratlanul kimerülnek, miközben nem gondosko­dunk időben a pótlásukról???

 

EZ LESZ A CIVILIZÁCIÓ HALÁLA!!

 

 

forrás:  különféle szakkönyvek, szakfolyóiratok,                               PETRIK SÁNDOR

            valamint írott és elektronikus médiák                               energetikus, mérnök-tanár

                                                                                                           petriks@freemail.hu

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.