emberiség

GONDOLATOK AZ ÖREGSÉGRŐL ÉS AZ IFJÚSÁGRÓL

Gondolatok az öregségről és az ifjúságról

 

Mikor leszünk öregek?

Akkor, ha a fizikai és szellemi állapotunk kezd leépülni. Amikor mozgásképtelenek leszünk, és már nem lesznek megvalósítandó céljaink, a környező világ iránti teljes közöny és az időskori elbutulás vesz rajtunk erőt. Végül a legfőbb szerveink annyira elhasználódnak, hogy fölmondják a szolgálatot és bekövetkezik a megváltó halál, mely akkor elviselhetőbb, ha álmunkban ér bennünket. Az általános leépülés nem is olyan kellemetlen, csak akkor, ha fájdalommal jár együtt, és nincs, aki ápoljon minket.

Életük során sokan nem gondolnak az öregségre, főleg akkor, ha egészségesek, sikeresek és boldogok. Pedig az öregkor megélése is sikernek számít, bármilyen volt a megtett életút, mert sokféle korai halálok közbejöhet, ami derékba törheti az életet. Egyszer minden élőlényt utol-ér az elmúlás, mert ez az élet rendje. Ezért az öregedés gondolatával nem kell állandóan foglalkozni, de azért fontos a megtervezett öngondoskodás valamilyen rendszeres nyugdíjbiztosí­tás, vagy megbízható pénzügyi befektetések formájában.

Az öregedést lehet lassítani úgy, hogy:

  • figyelünk a táplálkozásra, mely kevesebb szénhidráttal és több zöldséggel, gyümölccsel, vitaminokkal, táplálékkiegészítőkkel erősíti az immunrendszert és véd a káros elhízástól, (lassan együnk, jól megrágva az ételt bőséges folyadékfogyasztással)
  • kerüljük a gyűlölködést, stresszt és a civakodást,
  • keressük az élet vidám oldalát, mert a nevetés a legjobb fiatalító szer,
  • szellemileg aktívak maradjunk, sokat olvasva, rejtvényt fejtve, társasági életet élve és hasznos, reális célokat kitűzve,
  • a fizikai állóképességünket őrizzük legalább napi félórás ilyen-olyan aktív mozgással és az orvosi szűrővizsgálatok rendszeres igénybevételével.

Nagy probléma, hogy a mai fiatalok többsége túlzottan könnyelmű és meggondolatlan az élet­módjában, csak a szórakozásnak és a mának él. Ez azt jelenti, hogy sem egzisztenciálisan, sem az egészséges életvitel terén nem gondolnak a jövőjükre. Pedig, akit nem ragad el a korai halál, az előbb-utóbb megöregszik, és az öregkor minőségét föltétlen befolyásolják az életben lezajlott események, melyek lehettek takarékos, vagy pazarló, káros, stresszes családi, mun­kahelyi, környezeti hatások, vagy az életmód: a drog-, alkohol-, nikotinfüggőség és helytelen táplálkozás miatti káros következmények.

A helyzetet súlyosbítja az is, hogy kihalóban van a többgenerációs, főleg vidéki gazdálkodó családmodell, melyben az idős korosztály, amíg tudta, segítette a fiatalokat, a fiatalok pedig később gondozták a szülőket, nagyszülőket, ami a korábbi időkben emberibbé tette az öregkort. Sajnos, a mai elidegenedett világban a fiatalok inkább menekülnek a szülőktől, nem figyelnek az öregek gondjaira, nem segítik őket és nem tanulnak tőlük. Ez pedig mindenkinek rossz, de azért is hátrányos, mert az utódok ebben rossz példát látnak, és nekik már természetes lesz, hogy nem fogják gondozni az időseket.

Másik negatívum az, hogy elfelejtik, sőt, meg sem ismerik a kulturális, népi-nemzeti és egyéb családi hagyományokat. A népdalok, nóták és az ízléses dallamos slágerek világát ­– ami pedig a boldogságunk egyik forrása, valamint az immunrend­szerünk erősítője volt – legázolják a Nyugatról áradó ízléstelen, dallamtalan, zenének hazudott angol nyelvű dübörgő zajhatások. A korábbi viselkedési, öltözködési és beszédnormákat, valamint az egész ízlésvilágot eltorzítja a TV-csatornákból és szinte az egész médiából özönlő szennyáradat, mely hihetetlenül gyorsan tönkreteszi, kiirtja a hagyományos kultúra minden eddigi emberi oldalát. Az ízléstelen szabadosságot tükrözi a trágár és szleng-beszéd, a gyakran szakadozott fakó farmerruha, vagy nőknél a túlzottan szexis magamutogató öltözék minél hosszabb porfogó hajjal. Nem túl ízléses a tetoválási őrület sem, mely, ha megunják, nehezen lesz eltüntethető. Már csak hal a tortán az internet beköltözése az életünkbe. A kommunikációs technikának ez a korszerű csodája annyira meghódította a fiatalokat, hogy életüket szinte teljesen lefedi az információ áradata, a NET-es kapcsolatok keresése, és a fülsiketítő, halláskárosodást okozó zajhatások élvezete. Fenti szokások jelentős mértékben elidegenítik a fiatalokat a korábban gyakorolt ízléses társas élettől. A családi összefonódás már nem divatos, és az a menő haver, aki állandóan az okostelefonját nyomkodja és hallgatja.

Rohannak egy elidegenült, sivár, érzelmileg kiégett és felbomlott házasságok világa felé, ami majd az EMBERISÉG pusztulásának egyik okozója lehet.

Sajnálatos, hogy a mai fiatalokat a perspektíva nélküli jövő fenyegeti azért is, mert a munkára nevelésük hiányossága és az egyre szabadosabb életvitelük aligha biztosítja a majdani békés és garantált időskori ellátást. Pedig lassan, de biztosan mindenki öregszik, ez elkerülhetetlen. A nők elvesztik vonzerejüket, a férfiak rozogák lesznek és csökken a feléjük áradó tisztelet, de főleg a szeretet, ami időskorban nagyon fog hiányozni.

Ezek a gondok úgy lennének enyhíthetők, ha a fiatalokat gyermekkoruktól fogva az idősek és egymás iránti maximális tiszteletre, a munka szeretetére, egészséges életmódra és a saját jövőjük érdekében öngondoskodásra nevelnénk iskolában, otthon és a társadalomban egyaránt.

A fiatalkorban (legalább 30 éves kortól) tudatosan megtervezett és elkezdett öngondoskodásnak a jövő generációknál azért van fokozottan fontos szerepe, mert:

  • a technologizált, automatizált és robotokkal dolgozó jövőben csökkenni fog az élőmunka-igény, tehát kevesebb munkalehetőség lesz, ami jelentősen kisebb járulékbefizetést hoz a nyugdíj-kasszába,
  • a jövő nyugdíjasai egyre hosszabb életkorig fogják igényelni a nyugdíjszolgáltatást, amit a csökkenő járulékbefizetések nem tudnak majd fedezni. Ez manapság már az egész EMBERISÉG-et fenyegető probléma, ezért szükséges a korán elkezdett és áldozatokkal járó ésszerű és megbízható öngondoskodás.

A fentiek megvalósításához teljesen ki kellene iktatni a túlliberalizált Nyugatról érkező sokoldalú romboló hatásokat, melyek – jobb híján – rendkívül vonzóak a mai divatmajmoló fiatalság körében. Ez a „kiiktatás” csak úgy működne, ha nemzetközileg minden állam összefogna az ügy érdekében és törvényekkel, de főleg a nevelés-felvilágosítás eszközeivel, az igazi értékek és normák bemutatásával, népszerűsítésével nevelne. Ezzel egyidejűleg az ifjak tobzódását és túltengő energiáját pedig hasznos és érdekes foglalkozásokkal lekötné (sport, kulturális, közhasznú munka, barkácsolás, stb.).

Valószínű, hogy a mai fiatalság már elvesztette a múlt kulturális hagyományaihoz fűződő gyökereit, ezért kitartó és szívós nevelőmunkára lesz szükség, hogy megfékezzük ezt az egész EMBERISÉGET fenyegető züllési folyamatot, és legalább a következő generációkat megmentsük a normális életnek.

 

 

forrás:  különféle szakkönyvek, szakfolyóiratok,                               PETRIK SÁNDOR

            valamint írott és elektronikus médiák                               energetikus, mérnök-tanár

                                                                                                           petriks@freemail.hu

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.