emberiség

GONDOLATOK A DEMOKRÁCIÁRÓL ÉS A NÉPKÉPVISELETRŐL

Gondolatok a demokráciáról és a népképviseletről

 

Bár a „demokrácia”, ez a görög eredetű, szépen csengő szó népuralmat jelent, a valóságban a mai demokratikus rendszereknek már kevés köze van a nép akaratához. Az ókori görög és római világban is csak annyi köze volt gyakorlatban a néphez, hogy a „társadalmi béke” érdekében az uralkodó gazdag kisebbség a kutyafuttában összeharangozott, és a cirkuszi játékokon nevelkedett embertömeggel közfelkiáltással „megszavaztatott” egy vezért, aki aztán a dúsgazdag városatyák bábja lett. Az ún. „kommunista” (szocialista) világban használt népi demokrácia (népi népuralom) nevű rendszer is csak egy fanatikus szűk csoportnak volt az eszmei uralma a Szovjetunió megszállása alatt, mely a nagy francia forradalom három jelszava (szabadság, egyenlőség, testvériség) közül az „egyenlőség” és „testvériség” ígéretével a munkás­tömegek körében népszerű volt, és a szegényebb, vagyontalan rétegeknek szociálisan is kedvezett főként azzal, hogy az államosított ipari nagyüzemekben és a nagybirtokok felosztásával, majd a kollektivizált mezőgazdaságban mindenkinek munkát biztosított a teljes foglalkoz­tatás jelszavával. Sajnos a köztulajdonra és központi tervezésre épülő szocialista népgaz­daság nem volt olyan hatékony és versenyképes, mint a nyugati kapitalista piacgazdaságok, de kétségtelen, hogy a megélhetés terén szerényen, de stabilitást biztosított a lakosságnak kevesebb stresszhatás mellett. Bukásának oka éppen ez a nonprofitra, valamint a teljes foglalkoztatottság hátrányaira (pl. gyáron belüli munkanélküliség) épülő gazdasági sérülékenység, a magántulajdon államosítása miatti nagy magánérdekek hiánya, az emberjogi problémák és a külvilág kapitalista tengerének bomlasztó nyomása volt.

Nagy hiba volt, hogy Magyarországon az 1989-es rendszerváltás után a nagyipari üzemek és bányák privatizálásával együtt a közpénzekből felvirágoztatott mezőgazdasági nagyüzemeket is elkótyavetyélték, szétzüllesztették. Az ésszerű modernizálás és piaci felzárkózás helyett itt is az emberi kapzsiság és vagyonszerzési őrület győzött, ami gigantikus méretű munkanélküli­séget és nyomort zúdított az országra.

Ami a mai tőkés társadalmak nyugati típusú polgári demokráciáját illeti, ennek létrejöttét és elterjedését az egykori feudális uralkodóházaknak, dinasztiáknak, monarchiáknak és diktatúrák­nak a világháborúk és rendszerváltások hatására történt bukása, valamint az ős-amerikai indiánok és a gyarmatok kirablásából eredő vagyon tette lehetővé. A bukott uralkodó házak közé tartozott a Közép-Európa hírhedt Habsburg-dinasztiája is, mely évszázadokon keresztül gyarmat-tartóként uralta a környező népeket, köztük Magyarországot is. A magyarokra nézve szégyen és megalázó tény, hogy Budapest központi városrészei és körútja még mindig a volt Habsburg-uralkodók neveit viselik.

A mai polgári demokráciák államformája lehet újra királyság, köztársaság, viselhetnek liberális, vagy egyházi köntöst. De, sajnos, ezeknek sincs köze a nép, illetve a polgári lakosság uralmához. Nevezhetik magukat megtévesz­tően demokráciának, a valóság az, hogy ez a gazdag befektetők: a tőke, a pénz versenyének világa. Ott a három francia jelszó közül a „szabadság” valóban érvényesül, mégpedig a gyülekezési, szólás- és sajtószabadság, a választójog, a szabad piacgazdaság, a szabadvállalko­zások és a túlzottan is szabados, valamint emberjogilag is túlliberalizált életforma terén. Aki az adóját pontosan fizeti, az szinte bármilyen tevékenységre kaphat működési engedélyt. Korlátlanul gazdagodhat, kizsákmányolhat másokat, de tudjuk, hogy a nagytőke gazdagsága nem más, mint az emberi kapzsiság terméke, mely megállíthatatlanul tovább akar gyarapodni az alkalmazottai és hitelesei rovására. Neki köszönhetők a szupernagy beruházások, bankok éppúgy, mint az egyre növekvő szakadék a nagyszámú szegénység és a kisszámú gazdagság között. Ugyancsak neki köszönhető a gigantikus méretű fegyvergyártási biznisz, melynek rea­lizálásához társadalmi feszültségeket, helyi háborúkat kell gerjesztenie, de az igazi nagy üzlet egy világháború lenne. A nagytőkét saját gazdagodásán kívül más nem érdekli, mert számára az nem üzlet, hogy a Föld villamos energia termelésének még mindig 40-50%-át kitevő természetgyilkos szénerőműveket lecserélje környezetkímélőbb módszerekre, pedig ezek nemcsak a környezeti klímát rombolják, de az EMBERISÉG egészségvédő immunrendszerét is tönkreteszik. A háborús veszélyt fokozza az a tény is, hogy jelen világunkban az iszlám az iszlám ellen, a keresztény a keresztény ellen is fegyverkezik. Ami minket leginkább idegesít, az az USA gigantikus fegyverkezési szándéka Európában az úgynevezett „orosz és kínai veszély” ürügyén. A fenti – aláhúzásokkal jelölt – végzetes negatív hatások ellen – sajnos – semmit sem tehetünk, mert a TŐKE egy jól szervezett nemzetközi globális erő sok pénzzel, hatalommal és érdekkapcsolatokkal, melyekkel eddig szinte minden környezeti, vagy békejavaslatot leszavazott és lejáratott.

Ami a fenti társadalmak szabad és általános választójogát illeti, az itt úgy érvényesül, hogy a jómódú önjelöltek, vagy pártvezérek választási ciklusonként eljátsszák a kampánykomédiát, melyben az a párt, vagy jelölt az esélyes, amelyik a legtöbb pénzt tudja „begyűjteni” a saját reklámozására. Végezetül az ígéretektől és a szóvirágoktól (esetleg vesztegetéstől) megittaso­dott választópolgár a túlbonyolított választási ceremónia során dönt a győztes sorsáról. A kérdés az, hogy hol itt a népuralom és a népképviselet, hiszen még a jelöltek, a pártkatonák kiválasztása, listára kerülése is a kampány megszokott pénzigényes reklámmódszereivel történik. Hol itt a demokrácia?

A jó értelemben vett demokrácia fogalma nemcsak az igazságos választási rendszert és a szabadságjogokat, de a mindenkire érvényes megélhetési, az egészséghez és az egyenrangú ingyenes tanuláshoz való jogot is kellene, hogy jelentse. A megélhetési, más néven munkához való jog, a „teljes foglalkoztatottság” je­lenleg csak vágyálom, mégis két újszerű javaslat talán enyhíthetne a vészes munkanélküliség mértékén.

Az egyik az, hogy a felsőfokú és mindennemű képzésben csak olyan szakokat indítsanak, amelyekre a piacnak és a társadalomnak igénye van. A szakemberigény mértékéről pedig évente a beiskolázások előtt folyamatosan fölméréseket kellene végezni a munkaerőpiacon.

A másik javaslat szerint a hagyományos 8-12 órás munkanapot személyenként 4-6 órára kellene csökkenteni, főleg a nehéz fizikai munkát végzők körében azért, hogy így több ember juthasson legalább ½ munkaviszonyhoz. Ezzel elvileg jelentősen nőhetne a foglalkoztatottak száma. De mivel a felére csökkent munkaidő után fele fizetés járna, ezért ezt az államnak kellene kiegészítenie:

     –   a gazdagok megemelt vagyonadóiból,

     –   a magas keresetűeket jobban terhelő progresszív (többkulcsos) adórendszerből,

     –   egyéb szociális forrásból.

Ez a javaslat eléggé utópisztikusnak tűnik, de ezzel mindenki munkához juthatna, aki dolgozni akar, és némileg igazságosabbá tenné az anyagi javak elosztását, ami a jövő várható társadalmi feszültségeit enyhíthetné.

Létezik újabban egy elgondolás (javaslat), mely szerint a jövőben a munkanélküli rászorulók alanyi jogon feltétel nélküli alapjövedelemben részesülnének, ami igazán emberi gesztus, csak az a kérdés, hogy honnan lenne erre elegendő anyagi forrás és az meddig lenne elég? Ennél az ötletnél a 4-6 órára csökkentett munkaidővel nyert munkahelyeken kifizetett ½-munkabér ötlete azért is életképesebb, mert arányos munkavégzés van mögötte.

Ami az egészséghez való jogot illeti, ennek egyik pillére az általános és alanyi jogon járó egészségügyi alapellátás lenne a legmodernebb eszközökkel végzett időközönkénti kötelező szűrővizsgálatok mellett. A másik pillér azt kívánná, hogy az általam nagyra becsült és fontos társadalmi szerepet betöltő orvosi kar elsősorban az emberek betegségmegelőzésével foglalkozzék a kötelező szűrővizsgálatok és a sokoldalú nevelés-felvilágosítás eszközével, mert így sokkal kisebb lenne a megbetegedett emberek száma, akiknek tüneti kezelése a rengeteg gyógyszerrel anyagilag nagyon költséges, káros mellékhatású és gyakran eredménytelen. Az idősebb korosztályok többsége 10-15-féle gyógyszert szed, ami a gyógyszerbiznisznek óriási haszon, az embereknek pedig gyilkos, lassan ölő méreg. Bizonyos statisztikák szerint a halálozások 25%-át a gyógyszerek káros mellékhatása okozza. Ez a harmadik vezető halálok. Tudvalévő, hogy már 3 gyógyszer összesített mellékhatása is kiszámíthatatlan és káros. Elismerem, hogy vannak nélkülözhetetlen életmentő és életminőséget javító gyógyszerek, terápiák, és csodálatos sebészi, valamint kutatási eredmények, de ezek jelentőségét sokszorosan túllépi a gyógyszerbiznisz kapzsisága, mert neki az a fontos, hogy a beteg az élet-halál mezsgyéjén minél tovább fogyassza a gyógyszeripar termékeit (ne gyógyuljon, de ne is haljon meg). Sokak véleménye szerint a családorvosok egy része mára gyógyszerfelíró ügynökké alacsonyodott.

Az lenne a logikus, hogy ne a „gyógyszertan”, a farmakológia legyen az orvosképzés és praktizálás egyik fő olvasmánya, hanem tanulják meg az orvosjelöltek az emberek élet- és munkakörülményeinek, valamint génállományának tanulmányozása útján kideríteni a veszélyforrásokat és megelőzni az ún. népbetegségek kifejlődését a kései tünetkezelések helyett. (Ilyenek a vérnyomás, a szív- és érrendszeri, az izületi, a daganatos, a cukor- és egyéb betegségek, vagy az elhízás.)

Meg kellene tanítani az embereket az ésszerű fogyókúrára, mely a több zöldség- és gyümölcsfogyasztáson kívül azt is előírja, hogy lassan együnk, jól megrágva az ételt. A bőséges reggeli, közepes ebéd és kevesebb vacsora arányait betartva arra is ügyelni, hogy este nyolc óra után reggel nyolc óráig már ne együnk. Ezzel teljesítjük az éjjeli szigorú tizenkétórás napi böjtölést, (a fogyókúra nassolásmentes legfontosabb szabályát). Minden étkezés előtti egy pohár víz csökkenti az étvágyat, és a fogyasztandó étel mennyiségét.

Mindez csak bevezető gyakorlása lenne a jövőbeli orvospraktikának, amikor az orvostudomány az informatika eszközeivel géntérképet fog tudni készíteni az emberi szervezetről, ami feltárja az immunrendszer gyenge pontjait, az átöröklött és szerzett betegségeket. A vérnyomást, a vércukorszintet és az egyéb mutatókat az emberi testbe beépített chip-ek fogják felügyelni és jelezni a rendellenességeket.

Nem értem, hogy pl. a legpusztí­tóbb népbetegség, a rák esetében miért nem találják meg a kóros sejtosztódás okát, amit csírájában kellene elfojtani. Lehet, hogy már régen ismerik, csak a gyógyszerbiznisznek több hasz­not hoz a rák terápiás tüneti kezelése (kemoterápia, sugárkezelés, stb.)? És itt is a pénz parancsol!

Másik probléma, hogy az évente egyre vadabbul támadó influenza vírusát miért nem tudják megfékezni? Ha ez a vírus minden évben megújul, és ellene a korábbi védőoltásoknak nincs kellő hatása, akkor más módon kellene a védekezést megoldani. Ha feltételezzük, hogy egy régi bölcs igazság szerint a természetben minden új betegségnek, akciónak kell legyen egy reakciója, antianyaga, mert így kerek és stabil a világ, akkor ezt az anyagot kellene kutatni. A természetben élő állatok ezt az ellenanyagot valamilyen növényben ösztönösen megtalálják és gyógyítani tudják magukat. Mi, emberek miért nem kutatjuk a természetben ezt a vírussal együtt kialakult antianyagot? Lehet, hogy a vírust nem is a természet, hanem a pénzéhes emberi gonoszság gyártja és terjeszti??? Ugyanilyen módszerrel kellene kutatni a legújabb betegségek (ebola, zika, baromfipestis, növényi betegségek, stb.) vírusainak antianyagát a természetben. A mai szuperfejlettségű tudás- és technikai szinten a biokémia és az orvostudomány szakemberei erre alkalmasak lehetnek.

A jövőben fontos lenne, hogy még több anyagi forrást kapjon az egészségügy a gyorsabb sebészi beavatkozásokra, valamint a fent említett és legpusztítóbb népbetegségek okainak kutatására. Az okok között mára gyakori szerepe van az elhízásnak, a túlsúlynak, melyet a helytelen táplálkozás és a modern életvitel miatti kevés fizikai mozgás eredményez. Fontos lenne elgondolkodni azon, hogy a mai modern, „civilizált” táplálkozáskultúra biztosítani tudja-e az ember alapvető vitamin- és egyéb táplálékkiegészítő szükségleteit, mert ezek hiánya is súlyos betegségeket okozhat. A magyar származású Szent-Györgyi Albert biokémikus Nobel-díjas professzor mondta 1939-ben: „Ha pontosan megértjük a vitaminok működését és megfelelően alkalmazzuk őket, akkor az emberi szenvedést olyan mértékben tudjuk majd csökkenteni, amit ma még a legnagyszerűbb agy sem tud elképzelni.” Szerinte és a jelenlegi kutatások szerint is az élenjáró fontosságú C-vitaminból minimum napi 1000 milligrammra lenne szükségünk az A, B, D, E vitaminok, a kalcium és egyéb táplálékkiegészítők mellett.

 

Gondolatok a népképviseletről

Földünk államainak többségében régóta elterjedt gyakorlat, hogy a parlamenti képviselőket pártokra épülő bonyolult választási rendszer alapján szavazza meg a lakosság. A választás eredményeként a legtöbb szavazatot kapott párt alakíthat kormányt, vagy koalícióban más pártokkal feles, vagy 2/3-os törvényekkel az egész országot irányíthatja egy teljes cikluson keresztül még akkor is, ha a felnőtt lakosságnak csak egy része ment el szavazni.

Véleményem szerint a pártokra épülő választási rendszer nem nevezhető valódi népképviseletnek, mert nem igazán demokratikus, sőt káros módszer az alábbi indokok alapján:

  1. A mai többpártrendszerben a győztes párt (vagy pártok) nem képviselik az egész lakosság érdekeit, mert programjukkal, ígéreteikkel (amit hatalomra kerülve ritkán teljesítenek) mindig csak egy bizonyos ideológiai, etnikai, politikai, vagy civil lakossági réteget szólítanak meg. Az emberek érdekképviselete helyett mindig csak valamilyen eszmei, vagy ideológiai harcra buzdítanak. Egyébként a „PÁRT” kifejezés a francia, az olasz és az angol szóhasználatban is „RÉSZ”-t jelent, tehát a társadalomnak csak egy részét képviselik.
  2. A pártok kampányolásuk során és hatalmon lévén egymást lejáratják, hiteltelenné teszik, megosztják az országot, egymás ellen hangolják a békés lakosságot, ami gyűlöletet, konfliktusokat kelt. Mindezzel pedig kiábrándítják az embereket a pártpolitikából.
  3. A kampány rengeteg pénzébe kerül a költségvetésnek, a külső gazdag anyagi támogatók felé járó elkötelezettség pedig korrupcióba hajszolja a győztes pártot és kormányt. Amelyik párt ilyen alapon több pénzt tud gyűjteni plakátokra, magamutogatásra, annak na­gyobb a győzelmi esélye. Ezután, ha érdeke és kapzsisága úgy kívánja, akkor zsarolással, fenyegetéssel, vesztegetéssel, rágalmazással minden hatalmi ágat, médiát és propaganda eszközt magához ragadhat azért, hogy saját klientúráját gazdagítsa, valamint, hogy sárba tiporja, vagy megossza a más véleményen lévő ellenzéket. Az ilyen, pártokra épülő és gyakran antidemokratikus jellegű választási rendszer, valamint parlamenti struktúra már több országban produkált a fentihez hasonló visszás, nem kívánt állapotot, ezért valódi tisztességes népképviseletről akkor beszélhetünk, ha a választási rendszerből kizárjuk a pártokat, és a közvetlen képviseleti demokrácia érvényesül.

Ahhoz, hogy a pártharcok nélküli választás működhessen, szükség van kötelező módon az egész szavazóképes lakosság véleményére. A választás akkor lesz igazságos és népképviseleti, ha minden népcsoport területileg és arányosan tudja képviseltetni magát a parlamentben. Ehhez pedig olyan módszert kell alkalmazni, amely minden településen közvetlenül a lakosságnál „lent” kezdi el a választást lépcsősen és titkosan. Úgy, hogy bizalmi személyt szavaznak meg a társasház, háztömb, vagy egy kisebb területű egység lakói, majd ezek a bizalmiak maguk közül megválasztják egy nagyobb területi egység (pl. egy utca) bizalmiját. Az utcák bizalmijai kijelölik maguk közül egy településrész, vagy kerület bizalmiját, majd a kerületek megbízottaiból kerül ki választás útján a település küldötte. A települések küldöttei választják maguk közül a járás, végül egy országos képviselői választókerület parlamenti küldöttjét, akik büntetlen előéletüket erkölcsi bizonyítvánnyal kötelesek igazolni. Az ilyen módon alulról fölfelé titkosan történő lépcsős választási folyamatban a bizalmiak, illetve küldöttek minden szinten személyi ismertető lapot visznek magukkal a magasabb fórumba, amit sokszorosítva megkap minden ottani küldött és ezek mérlegelése után titkos szavazással választják ki maguk közül a továbbjutót, melynek rövid programját a küldöttek programjavaslataiból összesítik.

SZEMÉLYI ISMERTETŐ LAP

Név:

Életkor:

Lakcím:

Szakképzettség, foglalkozás:

Melyik területet képviseli?:

Rövid, néhány mondatos általános

és területi programjavaslat:

Ez a választási rendszer egyszerűbb, olcsóbb és főleg igazságosabb demokratikus népképviseletet eredményezhet azért, mert a képviselők összetétele a lakosság minden rétegének valódi képét és igényeit arányosan tükrözi a pártok eszmei-ideológiai-vesztegetési csatáinak hordaléka nélkül. Mindez óriásplakátok és méregdrága kampányköltség mellőzésével. A parlament képviselő-jelöltjei nem lehetnek ismeretlen listás pártkatonák. A választási folyamatban alulról lépcsőzetesen haladva bizonyítottan tapasztalt és közismert büntetlen előéletű vezetői egyéniségek legyenek, akik jól ismerik a körzetüket és kiérdemelték a választók bizalmát. De bizalomvesztés esetén azonnal visszahívhatók.

Az így létrejött parlamenti képviselőtestület alapos mérlegelés után titkos szavazással megvá­lasztja saját soraiból, vagy külső szakemberek közül a politikailag független miniszterelnököt, köztársasági elnököt, házelnököt, alkotmánybírákat, főügyészt, stb., akikről előzőleg többvariációs listát kapott a testület a személyi ismertető anyagaikkal együtt. Az újonnan választott kormányfő javaslatot tesz az ugyancsak független szakértői kormánytagokra és a szaktanács­adókra (több variációt lehetővé téve), akikről a képviselő testület személyi ismertető anya­gaik alapján dönt szintén titkos szavazással.

Korrupció, vagy más bizonyított bűnelkövetés, továbbá nem kielégítő munkateljesítmény esetén a parlamenti képviselő azonnal visszahívható legyen és a tartalékküldött lépjen a helyébe. Ugyanez a visszahívhatóság érvényes a kormányfőre és a többi választott tisztségviselőre is.

Ha az érvényben lévő ALKOTMÁNY módosításra szorul, akkor 1-1 példányát megkaphatják a képviselők, akik a körzetükben végzett több hónapos konzultáció után a kifogásolt paragra­fusokra módosító indítványt jelölhetnek bele.

Végül a parlamenti összesítéskor az ALKOTMÁNY azon pontjai változhatnak, amelyekre a képviselők többsége saját példányában javaslatot tett és ezeket a testület 2/3-os többsége titkos szavazással elfogadta.

A helyi települési és városi önkormányzatok képviselőinek és polgármestereinek, valamint megyei vagy régiós önkormányzatok választása is a fenti módszerrel történhetne.

Egyszerűbb és olcsóbb lenne az egész művelet, ha a parlamenti és az önkormányzati választások azonos ciklusban történnének.

 

forrás:  különféle szakkönyvek, szakfolyóiratok,                               PETRIK SÁNDOR

            valamint írott és elektronikus médiák                               energetikus, mérnök-tanár

              petriks@freemail.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.